A csendlecke vagy csendjáték:


Sajátos mozzanata a Montessori –csoportok életében a csendlecke vagy csendjáték. A Montessori rendszerű óvodákban és iskolákban, ahol a gyerekek tevékenykedve tanulnak, halk beszéd jellemzi a gyerekcsoportot.
A pedagógus valamilyen jeladással—vagy halk zenével jelzi, hogy most csendjáték következik. A pedagógusnak először arról kell gondoskodnia, hogy mindenki kényelmesen helyezkedjen el. Majd megmutatja, hogy a földön jelzett (szigetelőszalagból felragasztott) ellipszisen vagy körön hogyan kell menni, hogy lábfejüket mindig a vonalra tegyék.
 Az egyensúly megtartása, igen komoly feladat. Még izgalmasabbá teszi a feladatot, ha színes vízzel teli poharat, kis csengőt, párnát a fejükön, kell körbejárni a vonalon.
A legizgalmasabb és legértékesebb formája a csendleckének, amikor a gyerekek becsukják a szemüket, és „hallgatják a csendet”. A csend hallgatása élmény. Rájönnek, hogy teljes csend nincs is. 
Meghallanak olyan finom hangokat, zörejeket, amelyeket a mindennapi élet során nem vesznek észre.
            Azt tapasztaljuk, hogy a csendlecke jó játék. A gyerekek nagyon élvezik és nagyon sokat jelent az önfegyelem, a szép és harmonikus mozgás és nem utolsó sorban a közösségi magatartás kialakítása szempontjából.
            A csendjáték naponta egyszer van, délelőtt 10 órakor.